Prológus, avagy mindennek a kezdete

- Heather! Hogy tehetted ezt? Végig sem gondoltad az egészet! - kezdődött el a veszekedésünk, aminek a tárgya anya szerint, életem legnagyobb baklövése, viszont az én szemszögemből nézve, szívmelengetőbb érzés. 

- Óó, ugyan kérlek! Azt sem tudtam mit csinálok! Nem voltam észnél, rémlik? - emeltem immár fel én is a hangom, mivel az anyám sosem volt képes megérteni, ahogy most sem. 

- Tizenkilenc éves vagy! Tudod, mit tettél az életeddel? Fogalmad sincs mennyire elrontottad! - kiabálta, majd szemeiből könnyek potyogtak.

- Hallod egyáltalán, hogy miket vágsz a fejemhez? - egy lenéző pillantást vetettem rá, kevéske fintorral majd felkaptam a kabátomat  - mivel esett az eső - és kijelentettem, hogy elmegyek a bátyámhoz. 

Értem, hogy fiatal vagyok és minden második anyuka nem bírja elfogadni, hogy a lánya terhes de, hogy ennyire. Még, hogy fogalmam sincs mennyire elrontottam az életem?! Hogy mondhat ilyet? Hiszen, egy kis élet növekszik a szívem alatt. Igaz, nem tudom, hogy ki az apukája de egy biztos. Nem fogom elvetetni a csöppséget. Már csak nyolc hónapnak kell eltelnie, és remélem az anyám belátja, tévedés lenne elvetetni a picit.
 Mikor  a bátyám lakásához értem, kisebb boldogság öntött el mert nagyon szeretem őt. Ő az egyetlen aki, megért és mindig támogat!

Felmentem a 12/B-s lakáshoz, majd bekopogtam. Nem volt válasz. Megismételtem kettőször, de ismét csak csend honolt. A bátyám a falból kiálló gyertya alá rejtette a pótkulcsot, ezért volt esélyem a bejutásra. Gondoltam, csak elaludt vagy fürdik. 

- Luke... Itthon vagy? - léptem be a lakásba, de senki nem volt otthon. 

Mikor teljesen megbizonyosodtam, hogy Luke nincs itthon, egy cetlit ragasztottam a hűtőjére "Hívj fel. -Heather" felirattal. Ekkor hirtelen becsapódott a bejárati ajtó.

Megijedtem, ezért hátrafordultam, hogy rálássak. Nem is akartam tovább maradni a lakásban, ezért kivettem a kulcsot a zárbolt majd visszatettem a gyertya alá és elindultam a lépcső felé. Ekkor valaki fejbe ütött egy erős dologgal, ezután pedig minden elsötétült...